D Vitamin - Kalciferol 400NE

d vitamin 400 ne kalciferolA D-vitamin, vagy másik nevén kalciferol, egy zsírban oldódó vitaminfajta, amelyet szervezetünk döntően előanyagaiból állít elő. A kolesterinnek jelentős a szerepe az elővitamin képzésében, amely később a bőr alatt raktározódik, és aztán napfény hatására tud átalakulni D-vitaminná. A legfontosabb szerepe a csontképzésben van, segíti a kalcium és a foszfor csontokba való beépülését, és felszívódását, ezzel elősegíti a csonttörések gyógyulását, és a csontritkulás megelőzését, illetve kezelését, valamint az egészséges fogak megőrzését. Szerepe van az immunrendszer hatékony működésében, csakúgy, mint a vértestek képzésében, illetve a sejtek differenciálódásában, és ezzel a rákos megbetegedések megelőzésében. Szükséges a megfelelő inzulinszint fenntartásához, valamint újabb kutatások szerint segíthet megelőzni a fiatalkori cukorbetegség, a szklerosis multiplex, valamint az autoimmun betegség kialakulását.

A D-vitamin forrásai lehetnek: a halmájolajak, a tej, a tejtermékek, a máj, a margarinok, a makréla, és a tojás.

A felnőtteknek ajánlott napi bevitel 6 mikrogramm, gyermekek esetében, illetve várandósság idején 10 mikrogramm napi bevitele szükséges. Idősebb korban, illetve mozgásképtelen betegeknél, akik nem tudnak elegendő időt a napon tölteni nagyobb mennyiség bevitele szükséges. Felszívódását elősegítik az olajok és a zsírok. Felszívódását gátolja a koleszterinszintet szabályozó kolesztiramin tartós szedése.

D-vitamin hiányában a csontok veszíthetnek merevségükből és rugalmasságukból, ezért könnyebben törnek, és nehezen gyógyulnak. Hiányában izomgörcsök léphetnek fel, felnőtteknél csontritkulás, csontlágyulás, gyermekeknél angolkór alakul ki. Hiányát az elégtelen és vegetáriánus táplálkozás mellett a napfény hiánya, valamint vese- illetve májbetegség is kiválthatja. A szervezetbe jutó nehézfémek növelik a szükségletét.

Túlfogyasztása esetén gyenge étvágy, fokozott vizelet kiválasztás, gyengeség, hányinger jelentkezhet. A D-vitamin az előírtnál sokszorta nagyobb mennyiségben való fogyasztása esetén a kalcium lerakódás tartós károsodásokhoz vezethet elsősorban a lágy szövetekben, így például a szívben, illetve a tüdőben.